Nem a formagyakorlatok vagy a gyakorlatok megtanulása a cél, hanem hogy legyen egy eszköz a birtokodban, amivel örömteli módon tarthatod egyensúlyban az energiáidat, és amelynek segítségével ráébredhetsz, hogy ez a kulcs mindenhez,

Ez soha nem egy kész helyzet, az energiáid egyensúlyáról nap mint nap gondoskodnod kell, akár így, akár úgy. Ezzel a nagyszerű eszközzel, amit gyakorlásról gyakorlásra fejlesztesz, mélyítesz, ezt egyre hatékonyabban tudod megtenni.

Gyakori kérdés, amit felteszünk a mestereinknek, tanárainknak és mi magunknak is: meddig tart a tai chi tanulása? Mikor mondhatom azt, hogy megtanultam. Mi a cél, meddig kell eljutni, elmenni, hogy azt mondhassam, igen, megérkeztem. Elértem.

Mielőtt a válaszhoz eljutnánk, vizsgáljunk meg néhány alapfogalmat. Kezdjük ezzel: művészet. Amikor egy művészetet „tanulunk” mikor mondhatjuk azt, hogy igen, most már művészek vagyunk. Elvégeztük a színművészeti akadémiát, kezünkben a diploma, most már színészek vagyunk? Elvégeztük a képzőművészeti egyetemet, kezünkben a diploma, most már festők vagyunk? Mindannyian ismerünk példákat, életmegvalósításokat, amelyek megadják a választ. Vannak remek színészek, akik soha nem végeztek egyetemet, nincs papírjuk, diplomájuk arról, hogy ők színművészek, mint ahogy vannak diplomás színészek, akik nem váltak színésszé. Ugyan ez igaz a festőkre is. Azaz, a végzettség önmagában nem feltétel, de nem is garancia, arra, hogy „művész – életet” valósítsunk meg. Tehát, a válasz nem itt keresendő.

Nézzük meg a „művészt” mint „alkotót”. Az alkotó, kreatív ember nem a befejezettség állapotában él. Mindig mozdul valamilyen irányban, kísérletezik, feszegeti a határait, soha nem kész, valami belülről mindig mozgatja, motiválja.

Ha tai chit művészetnek tekintjük, akkor sem egy adott elért szinten megszerezhető diploma, sem annak hiánya, sem a folyamatosan kereső, kutató alkotó személyiség nincs a megérkezettség, befejezettség állapotában.

A tai chi egy módszer, amely módszer segítségével jelentősen átalakíthatjuk magunkat. Az átalakulás komplex, ráadásul különböző aspektusaira helyezhetjük a hangsúlyokat. Van, aki azért keresi az átalakítás taichi módszerét, hogy megvalósítson egy különleges harcművészetet van, aki egészségét, egyensúlyát keresi és találja meg a módszerben, van akinek csak egy nagyon intelligens szabadidős program, és van akinek meditációs eszköz egy magasabb elérésére.

Ha a személyiségünket tekintjük, az integrált és önmagát megvalósító személyiséget, feltehetjük a kérdést: elérünk – e egy befejezett állapotot. Igen, kész, megérkeztem. Attól tartok nem. Minden és mindenki, mi magunk is állandó és végtelen, befejezetlen változás és átalakulás részesei vagyunk. Ha úgy is érezzük, na igen, ez az, ezt akartam, megérkeztem, nagyon hamar felismerjük, hogy ez egy hamis illúzió. Nincs végleges és befejezett az életünkben. Még a halál sem az.

Ennyi rövid kitérő után, ha visszatérünk az eredeti kérdéshez, és szeretnénk megválaszolni, a fentiek alapján azt mondhatjuk, nem lesz olyan pont, amit egyszer elérünk, és aztán kész. Tai chi esetében nem beszélhetünk erről. Ez van, akinek lelkesítő és van, akinek elkeserítő.

De azt mondom, lépjünk ki a gondolkodás lineáris keretei közül. Vizsgáljuk meg, energetikailag szükségünk van – e nap mint nap arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyunkat? Szükségünk van – e arra, hogy nap mint nap visszaállítsuk energiáink összhangját? Aki kicsit is odafigyel az életére, kellően éber, tudja a választ. Igen. Ebben az esetben a taichi egy eszközzé válik, egy folyamatosan finomítható, egyre hatékonyabban használható eszközzé, amelyik segíti az energiáink egyensúlyának helyreállítását, összhangjának megteremtését. Ebben az esetben egy remek eszköz van a birtokunkban, amire hatunk, és ami visszahat ránk. Egy olyan eszköz, amely nem csak leképezi a világ működését, hanem tapasztalati szinten visz bennünket előre. Nem mentális megértésről van szó, egy alapelv megértéséről, hanem saját gyakorlati tapasztalatink megéléséről. Ezek visznek előre. Ezért nagyon intenzív és hatékony a módszer.

Nem befejezett. Maga a rendszer is folyamatosan változik, saját evolúciója van. Mint ahogy ez ránk nézve is igaz, előttünk állnak a határtalan mélységei. Hiába tudunk nagyon ellazulni, elengedni, még mindig van tovább. Hiba vagyunk már nagyon nem ellenállásban lévők, még mindig van tovább, hiába vagyunk már nagyon nyugodtak, még mindig van tovább. Ennek soha nincs vége.

Ezért ne keressük, mi az, amit el lehet érni. Hol van a cél, amikor már hátradőlhetek. A taichi maga az élet, ahol nem a cél, hanem az utazás a hangsúlyos. Nem azért kezdem el a 103 – as formát, hogy a végére érjek, hanem azért, mert az utazás, amíg a végére érek fantasztikus. És egyre jobb lesz.

Ennek megértése megnyugtató. Nem kell lázasan keresni, kutatni, elérni valamit, meghaladni, célba érni. Wei wu wei. A nem cselekvésben rejlő erő. Az utazásunk minőségére figyeljünk, és ez – paradox módon – maga a természetes megérkezés. Az alapelvekre figyeljünk, és a forma „elvégződik” magától. Az átalakulás megtörténik, anélkül, hogy akarnunk kellene.

Áramlást!

Vadas Mihály


Következő programok:

Mesterprogram: Taníts Tai Chi-t, keress pénzt, segíts másokat!
Kezdőknek és haladóknak – 1. blokk 2020. február 22-23.

Yong Fa Training: A Tai Chi Chuan harcművészeti alkalmazása
Kezdőknek és haladóknak – 2020. február 26-27.

Yang Family Tai Chi tábor
Kezdőknek és haladóknak – 2020. április 24-2.